Én csak egyike vagyok azoknak,kik őrzik még a szent hagyatékot,amit őseink hagytak volt reánk, sok száz esztendeje annak,régi időkből,mikor még az Úr nemzete voltunk. Őrizzük,egyre csak őrizzük az Úr védelméhez visszavezető kicsinyke ösvény titkát, mely olyan ma már ebben a nagy megbolydult világban,mint elmohásodott vadcsapás havas erdő sűrűjében,amit már csak a lélek láthat meg,nem a szem. Mert egyszer még,elébb vagy utóbb,de minden bizonnyal eljön az idő,amikor fölébred a völgyek magyarjaiban a lélek,és keresni fogják az igaz utat,mely pusztulásból győzelembe, nyomorúságból az Úr dicsőségébe vezet vissza,ahonnan valamikor nagyon régen magunk gyarlósága folytán hibás útra tértünk.
Én csak egy híd,egy kapocs vagyok,ez egy adomány,egy égi áldás,hogy áttudom adni azt a mindent átható egyetemes életet adó, gyógyító energiát,ami az életünket biztosítja,ami újra beindítja az öngyógyító programot a testben, az emberi szervezetben,ami valamilyen ok miatt vakvágányra futott,nem jó irányba ment.